Solaris szőlőfajta

A Solaris sok szempontból figyelemre méltó technikai szőlőfajta Németországból, amelyet 1975-ben tenyésztettek a freiburgi szőléstenyésztési intézetben (Staatlichen Weinbauinstitut) a kutató Norbert Becker által. A szerző szülői formaként egy hibrid GM 6493-at használt, amelyet 1964-ben Vileme Kraus csehszlovákiai professzor kapott a Zarya Severa és a Muscat Ottonel fajták keresztezése alapján. Az apai forma a helyi komplex-rezisztens Merzling fajta volt, amely 1960-ban született ugyanabban az Intézetben a Save-Villard 5276 utóddal való komplex hibridizációjával. Rizling és Pinot Gris.

Ennek eredményeként a Solaris magában ősei szinte összes pozitív tulajdonságát összpontosította, kiváló szőlőnek bizonyult különféle kiváló minőségű fehérborok előállításához, ugyanakkor kivételes igénytelenséggel rendelkezik a termesztési körülmények iránt, a korai érettség és magas rezisztencia a gyakori betegségekkel szemben.

Az ötletgazdáknak sikerült megvédeni azt a jogát, hogy a Vitis vinifera nemes faj fajtatiszta képviselője legyen, ami megnyitotta a fajta termesztésének lehetőségét az Európai Unióban, ahol a szigorú törvények kizárják a fajok közötti hibridekből történő borkészítés lehetőségét. Hősünk törzskönyvében egyébként még mindig nyomon követhetők az amur és az amerikai szőlő nyomai, amelyek valójában meghatározták a kedvezőtlen környezeti tényezőkkel szembeni nagy ellenállását, azonban e gének arányát jelentéktelennek tartották. Sok éves tesztelés után a Solarist 2001-ben engedélyezték kereskedelmi termesztésre.

Jelenleg a fajtát viszonylag kis mennyiségben termesztik Észak-Európa országaiban - Németországban, Nagy-Britanniában, Dániában, Svájcban, Belgiumban, de az alatta lévő terület és az elterjedés földrajza folyamatosan növekszik minden évben. Meglepő módon még Svédországban és Norvégiában is vannak Solaris ültetvények, amelyek aligha tekinthetők fejlett boriparral rendelkező államoknak. Sőt, még itt is sikerül a növényeknek kondicionált növényt alkotni. Hazánkban a német hős csak az amatőr ültetvényekben terjedt el, de minden ígéretes lehetősége ellenére még nem rendelkezik hivatalos bejegyzéssel a fajták állami nyilvántartásában.

Agrobiológiai tulajdonságok

A bokrokat nagy növekedési erõ jellemzi, és a vegetációs idõszakban nagy mennyiségû vegetatív tömeget képeznek. Egy fiatal hajtás koronája zárt, a sűrű tomentos pubertás miatt szürkés, kiboruló levelek borvörös peremével. A levelek növekedésével előbb bronz árnyalatot kapnak, majd zölddel gazdagodnak. A levéllemez profilja erősen hullámos, a felső oldala hólyagos, a hátoldala pubertás nélküli. Egy tipikus levél meglehetősen nagy, lekerekített, három karéjú, gyengén boncolódik. Az oldalsó rovátkák kicsiek, párhuzamos oldalakkal és lekerekített fenékkel nyitottak, vagy visszatérő szög formájában. Gyakran előfordulhat, hogy teljesen hiányoznak. A levélnyél bevágása zárt, szinte nincs lumen vagy nyitott líra alakú. A levélnyél közepes hosszúságú, zöld, antocianin pigmentáció jelei nélkül. A levelek kerülete mentén a fogak közepes méretűek, háromszög alakúak, egyenes szélűek és hegyesek. A virágok biszexuálisak, ami lehetővé teszi számukra, hogy rossz időben is jól beporozzanak. A bogyóborsóval, valamint a rügyek és a petefészkek lehullásával a Solaris mögött nem volt probléma. A szőlő érése erőszakos növekedése esetén lassú lehet, ennek kapcsán a szakértők javasolják a növények oltására oltást, korlátozva a túlzott vegetatív aktivitást. Az érett hajtások az internódusokban sárgásbarnák, a csomópontokban pedig sötétebbek lesznek.

A fürtök érésükig elérik a közepes méretet. Hengerkúp alakúak, közepesen laza szerkezetűek. A tömeg 300 - 400 gramm. A fésű nem túl hosszú, lágyszárú, világoszöld színű. A bogyók viszonylag nagyok, lekerekítettek, aranyszínűek, matt fehéres viaszos virágzással borítottak.100 szőlő súlya 400 és 600 gramm között mozog. Pépjük lédús, meglehetősen gyengéd, harmonikus semleges ízű. A feldolgozás során a léhozam magas, cukortartalma a szőlő betakarításának idejétől függ, és nagyon magas értékeket érhet el, ha a gyümölcs hosszú ideig tartózkodik a bokrokon. Szeptember elejére a bogyókban lévő cukrok összege körülbelül 22 g / 100 ml, októberre pedig elérheti a 30% -ot is. Ugyanakkor a titrálható savtartalom elegendő marad, általában anélkül, hogy 6-8 g / l alá esne. A héja vékony, ami darazsak és más rovarok által károsíthatja a bogyókat. Magok vannak, de tömegarányuk a betakarításban kicsi.

A betakarított szőlőből különféle borokat készítenek, egyesítve a legmagasabb minőséggel. A késői szüretből származó fürtöket desszert típusú borokká dolgozzák fel, és a hűvös régiókban termesztett és az érés kezdeti szakaszában szedett szüretből kiváló száraz italokat kapnak. Csokrában a mogyoró és a gyümölcsök, különösen a banán és az ananász színei nyomon követhetők. A borok maguk is testesek, jó alkoholtartalmúak és ízüket tekintve semlegesek, ami lehetővé teszi számukra, hogy más fajtákkal jól keveredjenek. Különösen sikeresek a Riesling és a Pinot Blanc együttesei.

A Solaris nagyon korán kezd érni, ezért a hagyományos szőlőtermő régiókban a betakarítás július végén - augusztus elején kezdődhet meg. A technikai érettség eléréséhez szükséges vegetációs időszak nem haladja meg a bimbózás napjától számított 110 - 120 napot. Ugyanakkor az aktív hőmérsékletek minimális összege 2200 - 2300 ° C, ami lehetővé teszi a hazai borászok számára, hogy a nyílt terepen is műveljék a nem fekete földi övezetben is. A bokrok fagyállósága zord éghajlati viszonyok között elégtelen lehet, ezért az északi régiókban a növényeket télre védik. A hozam folyamatosan magas, emiatt a fajtát nagyon megbízhatónak tartják. A túlterhelésre való hajlam nem túl erős, ezért az adagolást csak kompetens tavaszi metszéssel lehet korlátozni.

A Solaris fokozott rezisztenciát mutat a fő gombás megbetegedésekkel szemben, gyakorlatilag kémiai kezelések nélkül termeszthető. A fajta által támasztott követelmények közül csak a talaj megfelelő nedvesség- és magnéziumellátása állapítható meg. A fürtök érése során tisztázni kell a gyümölcszónát, hogy javuljon benne a légcsere.