Szőlőfajta Manikűr ujj

Az ujj manikűr (Manicure Finger), ami azt jelenti, hogy "ápolt ujj", külföldön nagyon népszerű, hazánkban pedig az utóbbi években festői éttermi szőlőfajta származik a Felkelő Nap országából. Nevét a hosszúkás, zöldes-arany bogyókról kapta, amelyek csúcsán vöröses pigmentáció volt, amelyek valójában manikűrrel hasonlítanak a körmökhöz.

Ennek megszerzéséhez a japán kutatók 1984-ben keresztezték két helyi Unicorn és Baladi fajtát. Hibrid magokat elvetve 1988-ban éppen dekoratív hatása miatt választották ki hősünket az összes palánta közül, ami az első termés után meghökkentette a tenyésztőket. Ennek a látványnak köszönhetően a fajta gyorsan elterjedt Kelet-Ázsia országaiban, és egyszer Kínában, onnan kezdte diadalmas menetelését az egész világon. A 2000-es években a forma hazánkba is bejut, és az érdeklődés olyan nagynak bizonyul, hogy a borászok készek nagyon nagy összegeket fizetni a dédelgetett palántákért.

Az idő múlásával az izgalom kissé csökkenni kezd, amit nagyban elősegít annak felismerése, hogy a gyümölcsök csodálatos esztétikai tulajdonságai mellett vannak gazdasági jellegűek is. És itt a manikűr ujja már nem tűnik annyira magabiztosnak. Különösen egy bizonyos finomság különbözteti meg a szőlő téli fagyokkal szembeni ellenálló képessége, valamint a gyakori gombabetegségek iránti ellenállása szempontjából. Ráadásul nem dicsekedhet a termés korai belépésével, sőt, kezdve klasztereket alkotni, kellemetlenül meglepi tulajdonosait az első években nagyon szerény hozammutatókkal.

Az ilyen ellentmondások megzavarják a bortermelőket. Közülük, akik csak terveznek egyfajta fajtát a területükön, kezdik kételkedni egy ilyen lépés célszerűségében. Az egzotikus hibrid tulajdonosait két táborra osztották - egyesek teljesen védik házi kedvencüket, mások azzal fenyegetnek, hogy kiirtják vagy újból oltják. De legyen bármilyen, a japán vendég rajongói serege továbbra is meglehetősen lenyűgöző, sőt fokozatosan növekszik az új tagok száma.

Agrobiológiai tulajdonságok

A növények nagyon magas vitalitással és erőteljes növekedéssel bírnak. Egy fiatal hajtás koronája sima, fényes, serdülés nélkül. Antocianin tónusok jelenhetnek meg rajta és fiatal levelek. Egy tipikus levél nagy, lekerekített alakú, három vagy öt karéjból áll, amelyek közötti boncolás meglehetősen erős. A levél felülete hálós-ráncos, gazdag zöld, kiemelkedő világos vagy enyhén rózsaszínű erekkel, a karéjak szélei gyakran felfelé emelkednek. A felső oldalsó kivágások mélyek, nyitott résszerűek vagy visszatérő sarok alakúak. Az alsó rovátkák nagyon sekélyek, gyakran alig körvonalazottak, többnyire V alakúak. A levélnyél bevágása líra alakú vagy boltozatos, hegyes fenekű. A levélnyél hossza nem haladja meg a levél fő erének méretét, színük zöldes, gyakran vöröses foltokkal. A levéllemez kerületén lévő fogak általában nagyok, de egyenetlen méretűek, háromszögek és fűrész alakúak, ívelt szélűek és lekerekített csúcsúak. A virágok biszexuálisak, ami lehetővé teszi számukra, hogy a virágzás idején a kedvezőtlen időjárási körülmények között is felesleges nehézségek nélkül beporozzanak saját virágporukkal, jól kivitelezett kefét képezve, borsóbogyó-hajlam nélkül. A virágzatok és petefészkek szétszóródását a japán hős mögött szintén nem vették észre. A folyó év növekedése lassan érik, és messze nem a teljes hosszától. A hajtások érett része megbarnul.

A manikűr ujjak klaszterei igen jelentős méreteket érhetnek el, akár 30 - 35 cm hosszúak és akár másfél kilogramm súlyúak is lehetnek, ennek azonban a legfőbb feltétele az, hogy a bokor nagy mennyiségű évelő fát halmozzon fel, ami csak felnőttkorban.Az első betakarítás keféi, amelyek csak az ültetés utáni harmadik - negyedik évben jelennek meg, viszonylag kicsiek - 300–500 gramm súlyúak, majd nagy termésűek nőnek minden évben. A lágyszárú fésű hossza mérsékelt, színe zöldes, gyakran antocianin zárványokkal. A bogyók, fürtönként akár 70 - 100, csodálatos megjelenésűek. Alakjuk hosszúkás ívű, hosszúságukban akár 50 mm-re is megnőhetnek, átmérőjük 20 mm. A szőlő átlagos tömege 12 - 14 gramm, néhányuk eléri a 20 g-ot. A szín, mint már említettük, nagyon eredeti - csúcsán aranyból vörösig terjed. Ugyanakkor teljes érés után az egész bogyó sötétebb élű, teljesen vörös színt nyerhet. A gyümölcs pépje meglehetősen sűrű, húsos, egyes termelők még rágáskor is észreveszik a ropogását. Az íze kellemes, harmonikus, zavartalan aromákban és utóízben. A bogyókat jó cukorfelhalmozódás jellemzi, körülbelül 17-18 g / 100 ml lé, titrálható savassága körülbelül 6 g / l. A héja elválaszthatatlan a péptől, nagyon vékony, ezért étkezés közben szinte láthatatlan. A bogyóban az 1–2. Számban vannak magok, de nincsenek komoly negatív hatással a gyümölcs ízére. Általában ennek a szőlőnek az ízlése magas.

Az így kapott növényt friss fogyasztásra szánják. A fajtában minden megtalálható, amire szüksége van ahhoz, hogy beleszeressen a fogyasztóba, és ezt megerősítik azok a gazdák is, akik megpróbálják ápolni az eladó fajtát. A vásárlók nem hagyják, hogy az ujj elakadt a polcokon, szokatlan színei miatt kiszámíthatóan érdeklődést mutatnak iránta. A fajta kereskedelmi használatát a fürtök kiváló szállíthatósága is elősegíti, amelyek a távolsági szállítás után sem veszítik el megjelenésüket. Negatív tényező azonban a szőlő viszonylag késői érése, aminek következtében ki kell állnia a piaci ádáz versenyt régi, olcsó fajtákkal. Azokban a magánháztartásokban, ahol a kultúrát saját fogyasztásra termesztik, hősünk az oldal dekorációjává és tulajdonosainak büszkeségévé válik. Gondosan és megfelelő gondozással termesztve jelentős termést képes termelni, ami a felesleges mennyiség elegendő a közvetlen fogyasztáshoz. Ebben az esetben a szőlőfelesleg felhasználható konzervek készítéséhez, kompótok, befőttek, lekvárok és egyéb télire készülő, ízében és színében csodálatos készítmények előállításához, amelyek a vitamin- és mikroelemhiány idején jól jönnek.

A gyümölcsérés idejére a japán fajta a középérésűek közé tartozik, amelynek betakarítása hazánk déli részén szeptember közepén kezdődik. Attól a pillanattól kezdve, hogy a szem felébred a bogyók eltávolítható érettségének megjelenéséig, 130 - 140 nap telik el, és a szükséges aktív hőmérsékletek összege 2700 - 2800 ° C. Ilyen mutatókkal a fajtának nincsenek különleges előfeltételei a hagyományos szőlőterületektől északra történő elmozduláshoz, amit azonban nem segít elő a szőlő mérsékelt fagyállósága, amely nem haladja meg a mínusz 22 ° C-ot. Emiatt a hazai termelők egzotikus formát termesztenek télen szigeteléssel, még ott is, ahol a betakarításnak ideje jól beérik. Ehhez a hagyományos, nem szabványos burkolólapok termesztésekor használják többkaros ventilátor vagy ferde kordon formájában. Az ilyen rendszerek megkönnyítik a szőlő eltávolítását a rácsról ősszel, és tavasszal, hogy károsodás nélkül visszahozzák a helyére.

A fajta hozama viszonylag lassan növekszik, de végül nagyon jelentős értékeket képes elérni. Egy felnőtt, jól fejlett bokorból egészen 15 - 20 kilogramm szőlőt lehet kapni. A túlterhelésre való hajlam nem magas, ezért a termés arányosítása csak az illetékes tavaszi metszésre és az ezt követő gyenge és steril hajtások töredezettségére csökken. Csak nagy méretű bokrokban, amelyek megfelelő méretű fürtöket alkotnak, a virágzat elvékonyodása szükséges, mert a hajtás nem képes egy masszív ecsetnél többet „kihúzni”. A gyümölcsnyilakat 6-8 rügyre vágják. Javasoljuk, hogy a tenyészidőszakban csipkedést végezzen.

A növények betegségekkel szembeni ellenállása alacsony, ezért a szőlőültetvények védelme érdekében évente többször, akár 4-5 alkalommal is komplex gombaölő kezeléseket végeznek. A bogyók nem hajlamosak a repedésre, de darazsakból a fürtöket egyedi védőzsákokba kell tenni.